Nem is oly régóta lezajlott egy újabb változás a videojátékok iparágában, beköszöntött a legújabb generáció. Új gépek, új játékok, és rengeteg új, elsősorban technikai újítás és fogalom is reánk zúdult. Mostanság olyan rövidítésekkel találkozhat az egyszerű halandó játékos, mint a HD, HDMI, Blu-ray, Dolby Digital, HD-DVD és így tovább, melyek sokak számára nem mondanak szinte semmit. De mivel a szomszéd Pistike most kapott az apukájától egy hatalmas HDTV-t a vadiúj konzoljához, ezért muszáj lesz nekünk is venni gyorsan egyet, sőt nagyobbat, és modernebbet, hogy véletlenül se ragadjunk le az Orion tv-knél. Jelen cikk témája tehát a föntebb említett új technológiai csodák boncolgatása lesz, valamint az, hogy vadiúj konzolunkból, hogyan is hozhatjuk ki a maximumot audiovizuális téren.

Van képünk hozzá

A konzolok és más egyéb videó eszközök egyik legfontosabb tényezője a kép előállítása, amely a megfelelő megjelenítőn jelenik meg. Általánosságban beszélhetünk SD, azaz Standard definition és HD, azaz High Definition képmegjelenítőkről. Az SD készülékek még mindig legelterjedtebbek, sokunknak ma is ilyen van otthon, az utóbbi évek "divatjának" megfelelően ezek már síkképernyős tv-k. Ezek a készülékek NTSC vagy PAL (ill. van egy 3. szabvány is a SECAM, de ez most számunkra lényegtelen) képalkotási rendszerben működnek.

SD

Az NTSC (National Television System(s) Committee) televízió formátum az amerikai kontinens nagy részén és Ázsia egyes országaiban használatos, mint pl. Japán vagy Dél-Korea. A formátum főbb jellemzői; a 60 Hz-s képfrissítés (azaz 60 képkocka/másodperc), valamint a 720x480 (oszlop/sor) fölbontás, amely lehet váltott soros (interlaced) vagy progresszív.

A PAL (Phase Alternation Line) formátum az általunk is használt tv-ket és konzolokat (játékokat) jelöli, Európában (Franciaországot és néhány volt szovjet tagállamot kivéve) mindenhol ez a szabvány, valamint egyes dél-ázsiai és dél-amerikai, valamint afrikai régiókban is. Ez a formátum 50 Hz-s képfrissítést alkalmaz másodpercenként, tehát lassabb, mint az NTSC, viszont nagyobb a fölbontása: 768x576, mely szintén lehet váltott soros, avagy progresszív.

Igazából az első két formátum nem 60, ill. 50 képkockát rajzol ki 1 másodper alatt, hanem csak 30-at, ill. 25-öt, mert a képmegjelenítők nagy többsége váltott sorosan alkotja a képet, azaz csak frame-ket rajzol ki; leegyszerűsítve 1 időpillanatban csak egy fél képet alkot meg az eszköz a videojelből, tehát 1 képkocka két fél képből (frame) áll össze. Ezt ugyan játék, vagy filmnézés/tévézés közben nem tapasztaljuk, mert a szem nem képes olyan gyorsan érzékelni a folyamatot, mint ahogyan az lezajlik, tehát egy teljes képet látunk. Azonban ezt a frame különbséget, -ami a két képalkotási szabvány között van-, lehet érzékeltetni pl. ha a tv-ben látunk egy felvételt, melyen föltűnik, hogy a monitorok képe furcsán vibrál. Ez abból fakad, hogy a monitorok is NTSC képalkotásúak, és ha egy bekapcsolt monitort PAL rendszerű mozgóképrögzítő eszközzel fölvesznek, akkor ott kijön a 10 képkocka mínusz, mivel a PAL szabványú eszköz csak 50 képkockát tud rögzíteni 1 másodperc alatt.

Váltott soros képalkotás

Ezek alapján van különbség az NTSC és PAL játékok között is. Előbbi esetben a nagyobb képfrissítés miatt gyorsabbnak érezhetjük a játékot, utóbbi esetben pedig nagyobb fölbontásban, de 10 képkockával lassabban kapjuk ugyanazt, feltéve, ha megfelelően van optimalizálva az adott játék. Sokszor előfordul, hogy a PAL régió csak egy hanyag NTSC konverziót kap: fekete csík alul/fölül, netán úszik a kép, ezt leggyakrabban egy 60Hz-s mód beiktatásával küszöbölik ki, ha van ilyen a játékban akkor érdemes ezt használni (feltéve, ha a tv-nk tudja a 60hz-t kezelni, de a többség már megbirkózik vele).

Az így kapott kép általában váltott soros, azaz sokszor vibrál, homályos szóval amolyan "kifolyik tőle a szemed effektus" jön elő, ennek orvoslására több megoldás is létezik. Egyrészt a képmegjelenítőket gyártó cégek különböző képjavító elektronikákat pakoltak/pakolnak a készülékeikbe, jobb minőségű kábelek használatával szebb (lentebb erre kitérek), finomabb képet lehet elérni, valamint ott a 100 Hz-s technológia és a progresszív pásztázás. A 100 Hz-es technológia alkalmazásával megduplázódnak a képkockák, így még folyamatosabb és a szem számára nyugtatóbb képet kapunk, progresszív képalkotás esetén pedig, a váltott soros eljárással ellentétben teljes képek rajzolódnak ki a képernyőre, ergo megint csak szebb lesz a kép. Már némelyik PS2/X/GC játék is futott progresszív pásztázással pl. ilyen volt a Tekken 4, az újgenerációs konzoloknál pedig már ez alap dolognak számít.

Váltott soros vs. progresszív

HD

Azaz High Definition (HD), napjaink szórakoztatóelektronikájában elérhető legmagasabb hang - és képminőséget jelöli ez a két betű, amelyet igen sok készüléken fölfedezhetünk mostanság. A HD leginkább különböző szabvány technológiákkal írható körül, definiálni a legegyszerűbben úgy lehetne, hogy a normál (SD) kép és hang megjelenítéstől magasabb minőséget képvisel, annak a leváltására jött létre, azaz szebb, részletgazdagabb és élethű képet valamint hangot kapunk vissza egy ilyen berendezéstől.

A legújabb versenyzők közül két masina képes úgynevezett HD minőségű játékok futtatására, nevezetesen ez az X360 és a PS3, ezért is becézik őket HD konzoloknak. A Nintendo új konzolja a Wii pedig maradt a hagyományos megoldásoknál. Az újgenerációs játékok (PS3 és X360 esetén) kivétel nélkül nagyfölbontásúak és térhatású hanggal vannak ellátva, ezért is ajánlatos, hogy a fönti két gép által nyújtott magas fölbontású grafika teljes kihasználásához beszerezzünk egy HD képmegjelenítőt.

Ma már igen széles körben ismert és egyre nagyobb teret hódítanak a HDTV-k. Reklámokból, reklámújságokból, és lassan már mindenből a HDTV folyik, ha bemegyünk egy elektronikai üzletbe, akkor szinte az összes új tv sarkán ott virít ez a 4 betű, a kínálat bőséges, millió információ, ilyen-olyan technológia, high-tech design; mire eldöntetnénk, hogy mégis milyen új tv-t vásárolnánk a frissen beszerzett X360-hoz vagy PS3-hoz, netalán az újgenerációs DVD lejátszókhoz már szépen össze is kavarodtunk.

Kétféle HD fölbontású tv van jelenleg forgalomban, az egyik a HD ready, a másik a Full HD jelzéssel ellátott verzió. Előbbi fölbontása lehet 1024x768 pixel (XGA fölbontás monitorok esetén), valamint 1280x720 (oszlop/sor) pixel (HD ready tv-k), a HD ready az 1-2 évvel ezelőtti tv-k esetén azt (is) jelentette, hogy ugyan a készülék tudja fogadni a HD jelet, de nem képes azt megjeleníteni nagyfölbontásban, ma már ilyenek elenyésző százalékban vannak forgalomban (EDTV-nek is nevezik ezeket). A Full HD televíziók pedig 1920x1080 pixelnyi fölbontással rendelkeznek, ez jelenleg a legnagyobb fölbontás (persze kísérleti jelleggel készültek már nagyobb fölbontású kijelzők is). Ezeket a fölbontásokat természetesen már progresszív módon állítják elő, tehát kristálytiszta, élethű és részlet gazdag képet kapunk, ha a megfelelő eszközökkel használjuk a cuccokat, de természetesen van interlaced HD fölbontás is; az 1080i (mindkét verzió kezeli), ez is szép és jó, de egy idő után kifolyik tőle a szemed, szóval, ha lehet, akkor válasszuk progresszív fölbontást. Mindegyik ma kapható HDTV el van látva legalább egy HDCP tartalomvédelemmel kompatibilis HDMI bemenettel, a Full HD-s modelleken manapság már 2-3 ilyen bemenet is található, illetve ugyanúgy megtalálhatóak rajtuk az SDTV-ken alkalmazott bemenetek is.

A képernyő átmérőjét tekintve 50 cm-től kezdve akár 250 cm fölötti panelekkel ellátott modelleket is kínálnak, kb. 200 e Ft-tól (ez alatt is akad már pár példány) egészen a csillagos égig tart az árcédulák skálája, kb. 90%-ban 16:9 képaránnyal, tehát szélesvásznú kijelzővel készülnek. A kínálat bőséges, a neves gyártók modelljeitől kezdve (Sony, Samsung, LG) egészen a kisebb cégekig (Funai, Hitachi) bezárólag. Többségük manapság vagy LCD vagy plasma technológiával készül, de akad 3LCD és SXRD projectoros modell is, és talán az idei év végén/jövő év elején piacra kerülnek a SED és OLED kijelzők is. Úgyhogy mindenki saját ízlése és pénztárcája szerint válogasson, lehetőleg jól nézzétek meg őket, próbáljátok ki a vásárlás előtt analóg tv adással, DVD-vel és (ahol lehet) digitális nagyfölbontású anyaggal (pl. egy HD-DVD, vagy Blu-ray lejátszóval, a nagyobb bemutatótermekben már föllelhetőek) is, valamint a fönt említettekre is nagyon ügyeljetek (HD redy, Full HD, HDMI). Egy jó tanács; kisebb szobákba nem érdemes méteres kijelzőket helyezni, mert azokat már legalább 4-5 méter távolságból optimális nézni, de pl. egy nagyobb nappaliban sem érdemes egy 50-60 cm képátlójú modellt 5-6 méterről bámulni.

Kábelbarát

Most, hogy már megvan a szép új HDTV, össze kellene kapcsolni a konzolunkkal meg valami zajgenerátorral is, a dolog sokféle módon történhet, ebbe is könnyen bele lehet gabalyodni. A lényeg itt is az lenne, hogy az adott géphez az anyagi lehetőségeknek megfelelően szerezzük be a megfelelő kábeleket, hogy a lehető legjobb kép -és hangminőséget kapjuk. Szó lesz egyaránt a már meglévő gépekről és a legújabb csodamasinákról, valamint az itt leírtak egyaránt vonatkoznak az DVD/HD-DVD/Blu-ray lejátszókra is.

A PS2/X/GC trió mindegyike AV multi kimenettel rendelkezik. Ehhez alapból a leggyengébb képminőséget (zizegő kép, kisbetűk olvashatatlanok) biztosító kompozit kábelt csomagolják a dobozba, amely végén 3 RCA csatlakozó van (piros, fehér, és sárga), általában egy kis SCART csatlakozó-átalakító is tartozik hozzá, mellyel a tv hátlapján lévő 21 érintkezős SCART bemeneten csatlakoztathatjuk a gépet a tv-hez (ilyet biztos látott már mindenki kis téglalapszerű csatolófelület).

Ezt amint lehet, cseréljük le vagy egy S-videó, vagy egy RGB kábelre. Az S-videó már sokkal szebb képet nyújt, megszűnik a képzaj, mert 5 szálon keresztül érkezik a videojel a tv-be. A csatlakozója a kis kerek 4 tűs, de létezik SCART változatban is. Az RGB pedig az egyik legjobb kábel, még szebb és élesebb képet kapunk, ha ilyet használunk, bekötése 4 RCA kábelen keresztül történhet, vagy SCART-on keresztül. Vásárlás előtt győződjünk meg arról, hogy a tv-nk milyen jelet képes fogadni és milyen bemenetek vannak rajta, ezt általában föltüntetik a csatlakozók környékén, ill. a kézikönyvben is. Az árak igen változatosak, a külsős cégek által gyártott kábeleket 1000 Ft-ért is megvásárolhatjuk, de érdemes a valamivel drágábbakat (2-4 e FT) választani (Madcatz, Nyko, NeoTech), ha pedig gyári kiszerelésűt szeretnénk vásárolni, akkor némileg jobban a zsebbe kell nyúlni, ezek ugyani kb. 6-7 e forintért kaphatóak. Megjegyzés: a PAL rendszerű GameCube nem ad ki S-videó jelet.

Ha esetleg valakinek otthon már komolyabb CRT, vagy annál újabb HDTV-je van, azon nagyvalószínűséggel található komponens bemenet is, ezen keresztül érhető el a legjobb képminőség a 3 most kifutó gép esetén, némely játék, amely támogatta a progresszív pásztázást és a nagyfölbontást (pl. a GT4 1080i-ben is futott), azok így tudták megmutatni igazi szépségüket, az ilyen kábelek drágák kb. 10 e FT környékéről indulnak.

A PS3/X360 duó, mint már említettem, teljes egészében a nagyfölbontású HD éra képviselői. Természetesen a játékok elfutnak SDTV-ken is, de az igazán új grafika minőségét csak HDTV-n, vagy ha kevesebb pénzből gazdálkodunk, akkor esetleg monitoron is élvezhetjük. SDTV használata esetén mindenképpen érdemes RGB-t, vagy komponens kábelt használni (ha a tv olyan), HDTV-nél; X360 esetében a gépen lévő AV multi kimenethez csatlakoztathatunk gyári és külsős cég által gyártott komponens kábelt, melyen keresztül maximálisan kiaknázhatjuk a 720p HD fölbontást játékok és a géphez kapcsolható HD-DVD meghajtó használatával filmek esetén is. PS3-nál is ajánlatos az előbbi fölállás SDTV-k esetén, azonban, ha HDTV-n szeretnénk élvezni a játékokat, akkor mindenképpen használjunk HDMI kábelt, amely a ma elérhető legjobb digitális képminőséget produkálja, így a PS3 játékok 720p fölbontásban pompázhatnak, de némelyik játék Full HD (1080p) fölbontásban is fut. HDMI-n keresztül hang is továbbítható, így akár a tv hangszóróiból is előcsalogathatóak a játékok és filmek (Blu-ray, HD-DVD és HDMI-vel ellátott DVD) hangjai. Monitor használata esetén az X360-at a megjelenítőhöz VGA kábellel kapcsolhatjuk a legegyszerűbben (létezik gyári VGA kábel), PS3-nál pedig VGA átalakító szükséges (kb. 1000 Ft), de, ha esetleg már valakinek olyan modern (és drága) monitora van, amelyen található HDMI, akkor természetesen használja a HDMI kábelt.

Ha valaki Wii tulaj, akkor a legjobb, ha a kis konzolt SDTV-vel használja, mivel a gép natívan is ezt a formátumot támogatja, így kihozható belőle progresszív fölbontás is komponens kábellel, de ha a tv-nk nem ilyen jó, akkor mindenképp az RGB kábelt használjuk. Lehetőség van természetesen úgynevezett EDTV-re is kötni a gépet, ezek olyan általában LCD/plasma tv-k, amelyek fölbontása megegyezik az SDTV-k fölbontásával, vagy attól némileg nagyobb, de még nem HD minőségű, ilyen készülék esetén is érdemes komponens vagy RGB kábel használata, de használható Wii-vel is használható monitor (illetve bármelyik konzollal), természetesen VGA átalakító szükséges.

Hangoskodunk

Befejezésül következzen néhány ötlet ahhoz, hogy otthon található, vagy eljövendő gépünkből miként is csalogathatjuk elő a hangot, zenét, multi csatározások zajait, sikolyait…

A régebbi konzolokat a tv-re kötve SCART kábelen keresztül elérhető az alapvető sztereó hang. Azonban a már említett PS2/X/GC trió játékainak többsége már térbeli hangzással is el van látva, könnyedén összepasszolhatóak az otthoni erősítővel, vagy kompakt házimozival. A PS2 Pro Logic, Dolby Digital, valamint DTS hangformátumokat támogat, alapból rendelkezik optikai kimenettel (Digital Out), így digitális kábel segítségével, a megfelelő bemenettel rendelkező (Digital In) eszközzel is elővarázsolható a DD vagy DTS formátum. Az Xbox szintén támogatja a Pro Logic, DTS és Dolby Digital formátumokat, utóbbi kettő kihasználásához szükség van Advanced AV Packre, amelyen található optikai kimenet (lásd föntebb). A GC csak Pro Logic II hangzásra képes a sztereón felül, mivel nincs a gépen optikai kimenet, ezért az AV kimenetről érkező kábel megfelelő csatlakozóit kell használni a megfelelő hangképző eszközzel (szinte mindegyik erősítőn, ill. kompakt házimozin találni ilyen bemenetet).

Aki pedig az újgeneráción éli ki játékszenvedélyét, vagy épp sikerült egy újgenerációs DVD lejátszót beújítania, akkor megismerkedhet a legújabb hangformátumok, kristálytiszta hangzásvilágával is. Az X360 és a PS3 is összekapcsolható optikai kábel által a megfelelően kompatibilis kompakt házimozi hangrendszerrel, vagy erősítővel. X360-on az optikai kimenet a már említett Advanced AV Pack-en található meg, PS3-nál pedig magán a gépen van ez a port, illetve ezen konzol esetén a hang továbbítható akár a HDMI kábelen keresztül is, így pl. elegendő a HDMI kábelt egy HDMI bemenettel ellátott erősítőbe dugni, majd az erősítőt egy másik HDMI kábellel a HDTV-hez kapcsolni. Ez által X360 esetében elérhető a Dolby Digital 5.1 térhangzás, de a gép támogatja a Prologic II formátumot is, illetve a DTS hangformátummal is megbirkózik. A PS3 szintén támogatja Dolby Digital 5.1 formátumot, de a 6.1 és 7.1 is elérhető, illetve a DTS és Dolby True HD formátumokkal is kompatibilis, utóbbi formátumot jelenleg a Blu-ray és HD-DVD filmek használják, ez a ma elérhető legjobb, legtisztább digitális hang, teljesen tömörítés mentes. A Wii-ből a sztereó hangon kívül csak Pro Logic II varázsolható elő, az AV multi kimenethez csatolt kábel két RCA kivezetését (a piros és a fehér) kell a megfelelő eszközhöz csatlakoztatni.

Természetesen a fönti formátumok és megoldások még nem garantálják a minőséget, ugyan a kompakt eszközökből is manapság már egészen elfogadható minőségű hang préselhető ki, sőt vannak kifejezetten jó kompakt rendszerek is, de ha igazi minőséget szeretnénk kapni a konzolunktól vagy az A\V lejátszónktól, akkor mindenképpen egy erősítőt és a megfelelő hangfalakat/kábeleket alkalmazzuk. Igaz ezek a berendezések nem10 fillérbe kerülnek, egy jó hangminőséget produkáló szett alaphangon is kb. 150-200 e Ft-tól kezdődik, egészen a milliós tételeket számláló high-end rendszerekig, ezek az árak valóban tükrözik, hogy az adott eszköz mire is képes és nem csak a jól csengő márkanevet fizettetik ki a kedves vevővel.

Végezetül csak ismételni tudom magam, mindenki a saját igényeinek, lehetőségeinek és legfőképpen pénztárcájának megfelelően válassza ki a megfelelő audiovizuális rendszert, melyet használni kíván, de –és ez személyes vélemény- frissen beszerzett új konzolunkat lehetőleg ne a gyári kompozit kábellel kapcsoljuk a HDTV-hez, és ne várjunk csodát egy olcsó, noname hipermarketes 5.1-es kompakt házimozi rendszertől sem. Remélem segítségetekre lesznek az itt leírtak a megfelelő rendszer(ek) kiválasztásában. Jó szórakozást!

Dante