A Mortal-mánia egy életen keresztül végigkíséri a beavatott embert. Sosem fogok annyit játszani semmivel, mint a MK2-vel tettem. A mai napig nem telik el úgy hét, vagy hónap, hogy az Arcade módot ne pörgessen ki emulátoron, vagy a PSP-n megjelent Midway Arcade Treasures-ben. Ami másnak a Tekken, Soul Calibur, Street Fighter, az nekem a Mortal Kombat. Az első résztől a Deception-ig minden részben találtam valami pozitívumot, ami miatt megérte megvennem. Néha többet, néha kevesebbet. A MK2 szintjét azonban sosem sikerült elérni, azt a hangulatot megközelíteni. Ne is kérdezd, mi fogott meg ebben a jelenségben annyira. Mi fogott meg engem és még sokezer másik játékost szerte a világon. A történet nem igazán egyedülálló, a játékmód agyatlan brutalitásnak tűnik, sokak számára egyáltalán nincs értelme ennek a stílusnak: szerintük ha megtanulod a speckókat, nyert ügyed van. Hányszor, de hányszor hallottam már ezt emberektől, akik tíz-tizenöt meccs után belátták, hogy nagyon nincs igazuk. Mortal Kombat történelem cikk >>>

Talán a legimpresszívebb pálya, négy halálos csapdával: Shao Kahn's Arena

Kombatology

Jeleg konzolgeneráción már volt alkalmunk belekóstolni a MK-fílingbe, nevezetesen a Deadly Alliance és a Deception című játékban. Nevezett még egy Shaolin Monks című produktum is, véleményem szerint ez a mászkálós-bunyós anyag simán pályázhatna az egyik legjobb MK játék címre, ötletességével, eredetiségével, hangulatával - nem másból merítette ugyanis az alapot, mint a MK2-ből. Ezen kívül a Deadly Alliance egy ígéretes próbálkozásnak tűnt, a Deception pedig már egy igen jó, kiforrott játék lett.
Mi is a Mortal Kombat? Bunyós játék, mely elhagyva a 2D-s alapjátékot, a kornak megfelelően immár 3D-ben pompázva riogatja a nagyérdeműt. A története minden résznek ugyanaz: adva vagyon egy hatalmas, létsíkok közti torna, a küzdelem a hatalomért illetve a túlélésért folyik. Mindig feltűnik egy aktuális főgonosz, akinek célja a totális anarchia, s csatlósai oldalán próbálja elfoglalni az Univezum trónját. A másik oldalon a Jók - misztikus földi, edeniai harcosok, akik ezt próbálják megakadályozni. Tehát maga az alapszituáció egyszerű mint a facsipesz: a fény és a sötétség klasszikus, milliószor bemutatott, megírt, végigjátszott, elmesélt harcát jeleníti meg a Halandók Küzdelme is.
Fény és Sötétség. Jó és Rossz. Mindig eljön az az óra, amikor a csaták végére pontot kell tenni. Az újonnan megjelent Armageddon ezt az órát, napot dolgozza fel: egy hatalmas csatamezőn egymásnak ront a két csapat. Gigászi és irtózatos küzdelem veszi kezdetét, a harcosok egymás után hullanak el. Mágikus erők szabadulnak fel, életre kelnek a holtak (köztük az első tornák földi bajnoka, Liu Kang is), a mészárlás egyre vadabb és vadabb...ám ekkor hatalmas piramis emelkedik ki a földből. A vérben úszó harcosok rohanni kezdenek a piramis tetejére, közben egymást csépelik, repkednek a végtagok, fröcsög a vér, miközben a csúcson ébredezni kezd Blaze, a tűzivadék...
Ezt meséli el az intro, méghozzá lélegzetelállító képi világgal. A Jó és a Rossz örökös küzdelme a vége felé közeledik.

Íme az Armageddon teljes gárdája

ARCADE mód

A MK lényegét mindig az Arcade mód adta. Ugyebár ez nem más, mint egy karaktert választva végigverni az összes szerencsétlen jelentkezőt, s végül megküzdeni a főellenséggel (jelen esetben Blaze-el). Ez itt sincs másképp, semmi bonyolítás nincs benne. Érdemes a játékot itt kezdenünk, akkor is, ha veterán játékosok vagyunk, legalább megismerjük kissé a megújult karaktereket és az új pályákat is. Merthogy pályákból akad bőven, szinte hihetetlen, mennyit kapunk alaból és mennyit nyithatunk meg később is! S nemcsak a számuk elképesztő, hanem változatosságuk és kidolgozottságuk is.
Az igazat megvallva, mikor először láttam az Armageddon bemutatóit, semmi jót nem vártam. Attól féltem, hogy a mennyiség a minőség rovására megy majd. Végül nem így történt, az Armageddon semmivel sem marad el a Deception-től, s még egy lapáttal rá is tesz arra. Néhány apróság azonban megváltozott. s most térjünk is ki ezekre a dolgokra, azon belül az irányításra.
A legtöbb karakternek két harci technikája van: egy pusztakezes és egy fegyveres. Ezek között harc közben az L1 gombbal válthatunk. Természetesen mindkét technikának megvannak a saját mozdulatai, ezeket összefűzve kombókat kapunk. A kombók halálos támadások lehetnek, ám könnyű őket kivédeni: a Breaker mozdulat (R2+előre) segítségével bármikor megtörhetők. Érdekes és látványos újítás az Aerial Moves: a levegőbe ütve ellenfeleinket, ott tovább csépelhetjük; aki játszott a Shaolin Monkssal, tudja, miről beszélek. Az R1-el átdobhatjuk ellenfelünket, ezek a speckók igen látványosak. Apropó, speckók! Ugyebár minden karakternek saját speciális mozgásai vannak. Ezeket a szokásos gombkombinációkkal tudjuk előcsalni. Hátránya, hogy a karakterek száma miatt ezt megtanulni szinte képtelenség...

Karakterek? Igen, ez a MKA egyik nagy erénye. Tudom, hihetetlenül hangzik, de 60 választható MK harcost idézhetünk meg az arénákban! Ez nagyon nagy szám, ráadásul teljes egészében különböznek egymástól, mozgásaikat és egyéniségüket tekintve. Lényegében az összes eddigi MK szereplőt megtaláljuk a játékba, még Chameleont is, a Trilogy titkos figuráját. Igazán új szereplő kettő van csak, a Konquest mód főszereplői, Taven és Daegon, elég vérszegény karakterek. Jó lett volna egy-két izgalmas újdonság, de fogjuk fel új karakternek Motarot, Kintarot, Raint, Shao Kahn-t és a többieket és mindjárt elégedettek lehetünk. A játékban megnyithatunk továbbá négy rejtett karaktert is: ezek nagy meglepetést nem okoznak, a Konquest mód két főszereplője, a főellenség Blaze és a MK4-ből emigrált Meat azok. Megnyitásuk órák, esetleg napok kérdése (ha ismered a titkos kódokat, akkor csak perceké), tehát nem túl embert próbáló feladat, de sebaj, ismét örüljünk annak, hogy egyáltalán vannak. Valóban elégedettek vagyunk? Nem annyira. Az első, második és harmadik rész felejthetetlen hangulata hiányzik, s miért nem az igazi ez a hangulat? Megmondom én: a karakterek elveszítették régi varázsukat. Ez nem fanyalgás, vagy ok nélküli siránkozás, ahogy maga a történet is elveszítette azt a fílinget, amiért bolondultak a játékosok, a szereplők neve is megkopott kissé. Gondoljunk itt Raidenre, a hatalmas villámistenre; egy kripli lett belőle. Scorpion, elmaradhatatlan csáklyájával; unalmassá vált. Liu Kang, a Föld bajnoka; csupán egy fantáziátlan, rothadó zombi. A Deadly Alliance-ben és a Deception-ben felbukkanó alakokról ne is beszéljünk: emlékszik valaki egyáltalán arra, ki az a Shareena? Vagy Asrah?

Konquest mód

A játék legérdekesebb része ismét a Konquest mód. Ha valaki nem ismerné: ez nem más, mint egy sztori módnak is nevezhető, barangolós-gyűjtögetős akciójáték, kihívásokkal, főellenségekkel. Főszereplője Taven, az egyik Ősi Isten fia, aki az Armageddon hírére életre kel, s megpróbálja felkutatni szülei hagyatékát (egy kardot és egy páncélt), hogy beszállhasson a csatába. Az irányítás itt teljesen megváltozik: TPS módban a bal analóg karral irányítjuk Tavent, a négyzettel kombózunk, a körrel átdobunk, az X-el rúgunk, a háromszöggel pedig felütünk (ez a csapdáknál jön nagyon jól). A történet előrehaladtával speciális mozgásokat is kapunk, ezeket titkos ládák, helyek eléréséhez is használhatjuk. Ha összefutunk egy MK karakterrel, az Arcade módban megszokott módon folytatódik a hirig.
A Konquest mód teljesítése nem nehéz, és nem is tart sokáig, ám érdemes belevágni, mivel nagyon sok pénzt, pályát, zenét, ruhát, nyithatunk meg. Gyakran találunk majd olyan tárgyakat, ami a MK karaktereire jellemző (pl. Kobra's Glove), ezeket gyűjtögetve a négy titkos karaktert hozhatjuk elő.
Mint említettem, érdekes játékmód, ám sajna a szavatosság nem az igazi. A Deception Konquest-módja fényévekkel jobb (annak ellenére, hogy ott csupán hagyományos 1-1 elleni módon lehetett harcolni), sokkal több benne a titok és a pályák is érdekesebbek, valamint sokkal hosszabb. Ott a mellékfeladatok és az idő real-time ábrázolása annyira megdobták a szavatosságot, hogy amellett az Armageddon nagyon-nagyon elmarad. Sajnos.

Rain és Sheeva: a teljesen új dizájn képviselői

Kreate-a-Fighter

Azaz készíts magadnak harcost. Személy szerint minden efféle megoldásnak nagyon örülök, szépen megdobja a szavatosságot, főképp, ha ilyen eredeti módon és aprólékosan van megoldva, mint ebben a játékban.
Először is: alkossuk meg karakterünk kinézetét. Fantázia kérdése, semmi nehézség nincs benne. Némely kiegészítő, ruha pénzbe kerül, ilyet a Konquest módban tudunk elég nagy mennyiségben összegyűjteni. Ha megvan a harcos, adjunk neki nevet, aztán jöhet a neheze: konfigurálnunk kell harci stílusát, fegyverét, speckóit, biográfiáját. Hosszú, de nagyon szórakoztató móka! Zárójelben megjegyezném, hogy profilonként csak egy harcost kreálhatunk, ami nem baj, sőt: igazán egyedi lesz tőle a játék, hiszen ezeket benevezhetjük online küzdelmekre is.
Mint említettem, a Kreate mód nagyon sokrétű, készítettem nektek egy videót, amit alant tekinthettek meg: azt példázza, mi történik akkor, ha két ismert harcos nem találja megfelelőnek a NAMCO tiszteletdíját és átigazol a MIDWAY-hez :)

Kreate-a- Fatality

Ha már a kreációnál tartunk, kitérnék a játék legnagyobb újítására: a kivégzések interaktivitására. Eddig minden részben karakter-specifikus fatality-ket találtunk (pl. Scorpion tűzfújása, vagy Johnny Cage fejleütése), azaz a második nyert menet végén tudtuk beadni azokat a gombkombinációkat, melyek aktiválták a titkos kivégzéseket. Ez teljes egészében megváltozott. Ha lecsaptuk ellenfelünket, megjelenik egy Fatality-mérce, ami a hátralévő időt méri. Ennyi idő alatt kell beadnunk egy kombinációt, melyek sokkal egyszerűbbek az eddigieknél: pl. előre, előre, négyzet, vagy le, le, négyzet, esetleg le, előre, kör. Vannak kezdő és befejező kombók, valamint pusztekezes és fegyveres kivégzések. Lényegében ha gyorsak vagyunk, nagyon hosszúra nyújthatjuk a delikvens szenvedését. Egy kedves kis fatality-sorozat: fejberúgás, szívkitépés, karlatépés, letérdeltetés, gerinckitépés. S ez mind egy emberen! Hasonlóképpen a Killer Instinct kombóihoz a gép kivégzéseinket is elnevezi, így találkozhatunk például Bloody, Mortal vagy Killer Fatality-vel is.
Sokan fanyalognak ez miatt. Bevallom, először én is ezt tettem, hiszen a karakter-specifikus kivégzések igazán érdekesek voltak (még ha egy részük igen nagy marhaság is), de aztán kibékültem ezzel is. Az igazat megvallva, szinte biztos vagyok benne, hogy a rengeteg karakter miatt maradt el ezek kidolgozása, de mindenki tegye a kezét a szívére: nem lennénk sokkal csalódottabbak, ha minden szereplő pl. csak egy fatality-t kapott volna?

Motor Kombat

Túl sok szót nem vesztegetnék erre a módra. A Deceptionben található Puzzle és Chess Kombat, valamint a régebbi zseniális Test Your Might és Sight kihívások után ez az aljáték egy iszonyatos nagy marhaság. Egyébként is: egy játék színvonalának süllyedését mindig az mutatja legjobban, ha gokart játékot csinálnak belőle. Mert a Motor Kombat nem más, mint egy MK Kart játék, melyet jobb lett volna, ha az ötlet megszületése napján elvetnek a készítők. Unalmas, egysíkú, idegesítő. Ráadásul offline egy kézzel, szemet eltakarva is első lehetünk, kíhívás nulla. Online elég jól el lehet szórakozni vele (hála a hat indulónak), de ha már fellépek az Internetre, akkor maradok a hagyományos Versus csatáknál. Szégyen.

Krypt

A Krypt a MK-sorozat Extra tartalmakkal bíró szekciója. Zenéket, videókat, pályákat, karaktereket, érdekességeket vásárolhatunk, természetesen pénzért (coin). Szerencsére a készítők elfelejtették az ezerféle színű koinokat, itt csupán egyfajtát találunk, a Konquest módban abból is elég sokat. Vásároljunk hát szorgalmasan, nyissuk meg az összes kryptát, rengeteg érdekességet találunk majd.

Elhatároztam, hogy a lehető legszigorúbban fogom értékelni a játékot. Személy szerint nagyon örülök, hogy beszereztem, jól szórakoztam vele, az online rész hatására unalmassá szinte sosem válik, hiszen mindig lesznek kihívóink, ráadásul egészen egyedi karakterekkel. Ha egyedül nyomulsz vele, akkor is elszórakoztat annyi ideig, mint a piacon található többi bunyós anyag. A játék egyébként szép, a hátterek és a legtöbb karakter igen kidolgozott, akad persze kivétel is. A sérülések szépen látszanak a szereplők ábrázatán, ám a vér most is gyalázatosra sikerült. Nem tudom, minek erőltetik ezt a csomókban csordogáló vér-effektet, ha mondjuk a MGS sorozat spriccelő-felhőző effektjeit alkalmaznák, sokkal rémisztőbb és életszerűbb lenne az összhatás. Összességében azonban a grafikával különösebb gond nincs. A játszhatóság érdekes dolog: egy Tekken vagy SC után elég vontatottnak és nehezen játszhatónak tűnik az anyag, ám ha sokáig játszunk vele, beleszokunk és igen pörgős meccseket nyomhatunk vele. A zene nem az igazi: akármelyik játékban megállná ugyan a helyét, de nem adja meg azt a hangulatot, amit a régebbi számok. Esküszöm, a MK 1 zenéi is jobbak lettek volna, mint ezek - az egyébként nem rossz - melódiák. A hangokkal sem vagyok kibékülve: sokszor mintha dobozból szólnának, valamint nagyon egyformák a karakterek hangjai. A speciális effektek nem rosszak, ezek szerencsére adják az alaphangulatot.

Mindent összevetve: nekem bejött, tégy egy próbát vele. Azaz: ha igazán nagy MK rajongó vagy, várj még egy kicsit, hiszen nemsokára kijön egy fémdobozos gyűjtői változat, 60 perces Fatality videókkal, igazi ínyencségekkel, valamint egy igazi meglepetéssel: a full Ultimate MK3 retro játékkal. Csak győzd kivárni...

baggins